2018. szeptember 9., vasárnap

KRITIKA: A FEGYVERTELEN KATONA


Általában mindig szoktam egy kis bevezetőt írni a filmkritikák elején. De most még akkora sokkban vagyok emiatt a film miatt, hogy egyszerűen úgy vagyok vele, hogy nem kell ide körítés, hanem csak vágjunk bele, beszéljünk róla. (Spoiler szokásosan lesz benne)

Kezdjük azzal, hogy én nagyon szeretem az igaz történeten alapuló filmeket. Egyrészt azért, mert mindig olyan jó tanulságok vannak benne, és engem mindig elgondolkoztatnak. Másrészt pedig a többi filmben néha túl soknak találom a látványt, az ötleteket, a problémákat a csavart, és sokszor nem érzem azt, hogy ez a film magával ragadt, hanem hogy ülök a tv előtt vagy nézek a laptopon valamit, mert nincs jobb dolgom. De ez a film még igaz történetnek is egy kicsit hihetetlen.

A főszereplő Desmond Doss (Andrew Garfield) egy gyermekkori trauma miatt nem hajlandó bántani, megsebesíteni senkit, és a seregbe belépve fegyvert sem fogni. Természetesen a katona társai, a parancsnok, a menyasszonya sem nézi ezt jó szemmel. A seregben többször megverik, megalázzák. Mindent megtesznek, hogy feladja hitét, és a seregben való létet pl: hadbíróság elé akarják állítani, mivel megtagadta azt a parancsot hogy fegyvert fogjon, és emiatt börtönbe menne, lekési saját esküvőjét mert a seregtől nem kapott kimenőt. De Desmond sose adja fel. Mikor megverték és a parancsnok követelte, hogy mondja el kik voltak a tettesek, ő nem volt hajlandó rá.

Doss közlegény kikerül a frontra, ahol még fegyver nélkül is a legnagyobb katona válik belőle. Míg mindenki más öl, lő, verekszik, pusztít, ő összeszedi a sebesülteket, és megment annyi életet amennyit csak tud. SŐT  egyik éjszaka már az egész sereg elvonult de ő egyedül fennmaradt a frontot (igen konkrétan egyedül) és összeszedte a sebesülteket. Én egy kicsit meg is könnyeztem azt a jelenetet amikor már az x.-edik katonát menti meg, és csak annyit mond: "Uram hadd mentsek meg még egy életet". És igen megment még egy életet, és utána megint ezt mondja. Reggel a seregben észreveszik, hogy egy kicsit többen lettek éjszaka, és fény derül Desmond hősiességére. Mindenki aki eddig bántotta bocsánatot kért, még parancsnoka is, akit amúgy szintén éjszaka egyedül mentett meg.
Végezetül ő is megsérül, és több katona egyszerre is azon van, hogy őt megmentsék.  A film végén pedig az igazi Desmond Doss meséli el hogy élte meg a háborút, mesélnek azok akiket megmentett, valamint az igazi volt parancsnoka.


Sokat gondolkodtam én is, hogy ez tényleg hősiesség hogy kiáll abban amiben hisz (valljuk be ma már nem sokan vannak így ezzel), vagy ez már tényleg átfordul makacsságba. Gondolom a legtöbb keresztény, vallásos ember az első mellé teszi a voksát. Nos szerintem ez nem ilyen egyszerű. Több hívő ember is van a seregben, akik fognak fegyvert. Most ők akkor rossz vagy inkább rosszabb emberek/hívők mint Doss? Hát szerintem nem. De akkor miért nem fogott Desmond  fegyvert? Ez egy összetett kérdés szerintem, de akármiben is hiszel szerintem mindenképpen nézd meg. Elég erős a képi világa is, szóval ha nem szereted a véres filmeket, akkor ha unatkozol és otthon vagy egyedül, ne ezt a filmet nézd meg.

Értékelés:10/8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KRITIKA: EGY KIS SZÍVESSÉG